Dán-Hemingway-Pataki - Nyergesek Furmint 2016

Készítette: Máhig Blanka Júlia Mindenki tisztában van vele, hogy életünk fontosabb fordulópontjainak megünneplésekor koccintunk - de vajon tudjuk, hogy miért és honnan ered ez a szokás? Egy kis történelem Ahogy az italozás történelme, úgy a koccintásé is már az ókorban megkezdődött: az isteneknek többek között italáldozatot mutattak fel, azaz a földre öntötték a folyadékot. Nem csak isteneik, de elhunytjaik tiszteletére is csepegtettek az italból. A históriák arról is szólnak, hogy szertartások részeként vagy lezárásaként körbeadtak egy poharat, amiből mindenki ivott. Valószínűsíthető, hogy innen ered a pohárköszöntő is, hiszen volt, hogy a pohár mellé ételt társítottak: fűszeres falatokat, húst, kekszet és később kenyeret (tehát toastot). A közös ivás fogalma a korszak múlásával más értelmet nyert: nem egy pohárból ittak az emberek, hanem egyszerre, pohárköszöntő után. Azonban úgy tartják, a középkorban azért koccintottak nagy lendülettel, hogy egymás folyadéka átcsepegjen a pohárba, ezzel bizonyítva, hogy senki sem akart ártani a másiknak. A poharak hangzásnak szintén nagy szerepe volt: legendák keringtek arról, hogy a csilingelő hang távol tartja a szellemeket is. Legalább ameddig szórakoztak... Koccintás etikett Nem szokás vízzel, üdítővel, sörrel koccintani.A poharak legnagyobb átmérőjénél - körülbelül a közepénél - kell összeütköztetni a két poharat.A poharak találkozása közben nézzünk a másik ember szemébe!Nagyobb társaság esetén nem kötelező mindenkivel koccintani, az is elegendő, ha megemeljük a poharunkat. Azonban az asztalon átnyúlni illetlenség. Válassz honlapunk kínálatából, hogy minél hamarabb tudj egy különleges, prémium borral koccintani!