Alkoholizmus és depresszió: kéz a kézben

Alkoholizmus és depresszió: kéz a kézben

Mindannyian tudjuk, hiszen beépült a kultúránkba, hogy az alkohol társasági események elmaradhatatlan része. Iszunk valaki egészségére születésnapokon, esküvőkön, temetéseken. Iszunk, mert az alkoholos ital megadja a módját az ünneplésnek. Talán nem tudjuk pontosan, de érzékeljük, hogy a valódi Bor, Pálinka vagy Sör valódi gyümölcsöt, valódi alapanyagokat tartalmaz, és sok kemény munka van benne; ez olyannyira belénk ivódott, hogy még akkor is ezzel adjuk meg a módját a dolgoknak, amikor már rég nem a minőségi italok a legelérhetőbbek a piacon.

Az ünnepi alkalmaktól eltekintve azonban kultúránkban a hétköznapok része is az alkohol: iszunk este egy-egy pohár sört, amikor a barátainkkal találkozunk, vagy amikor romantikázni akarunk a párunkkal egy pohár borral. 

Amit az alkohol csinál velünk

Ez még mind nem lenne baj. A baj ott kezdődik, amikor, bár pontosan tudjuk, hogy a mennyiség fokozása nem használ, mégis fokozzuk az alkohol mennyiségét a hétköznapjainkban. Ráadásul többnyire azt is elfelejtjük, hogy a szénsavas és cukros üdítőitalok, az alkoholt is beleértve, gyakorlatilag nem annyira italnak, mint ételnek számítanak az agyunk számára. Mivel azonban nem rágjuk meg őket, hiszen nincs mit rajtuk rágni, az agyunk nem kapja meg azt az üzenetet, hogy: elég. Ellenkezőleg, mivel az alkohol a lazításon és a megvidámításon kívül az agyunk józan ész részét is kikapcsolja, inkább azt az üzenetet adja a testünknek: még!

Itt aztán könnyen belekerülhetünk egy ördögi körbe. Az alkohol ugyanis hatással van ránk, és nem feltétlenül csak az akaraterőnkön múlik, hogy mit tudunk kezdeni azzal a fajta sóvárgással, amelyet egy-két pohár bor vagy korsó sör indít el bennünk. Ha nem figyelünk ugyanis, mert a saját problémánkkal vagyunk elfoglalva, esetleg jól érezzük magunkat a barátaink társaságában - könnyen meglehet, hogy folyadék gyanánt isszuk az alkoholt, aminek előbb-utóbb meglesz a maga következménye.

Ha azonban megismerjük ezeket a folyamatokat, és megismerjük az eszközöket, amelyek segítenek kordában tartani az alkoholt, hogy ne az hozza meg a döntéseinket, és ne csússzunk bele az alkoholizmus csapdájába már jó úton járunk. 

Miért okozhat depressziót az alkohol? 

A válasz a hormonális folyamatokban rejlik, amelyeket az alkohol okoz a szervezetben. Mind tudjuk, bár sokan kérkednek azzal, hogy jól bírják az alkoholt, valójában nem azért iszunk, hogy bírjuk: azért iszunk, hogy hatással legyen ránk. Lehetőleg minden pohár az első pohár hatását okozza: jókedvet, örömöt, felszabadultságot és békét, amelyet a véralkoholszint növekvésével felszabaduló dopamin okoz. 

Csakhogy valamennyien elég gyakran beleesünk ugyanabba a csapdába: azt hisszük, hogy az első pohár bor hatása kitart egész este, ha tovább iszunk. Csakhogy a szervezetünk nem így gondolja. Amikor az alkohol elvonja a vizet a szervezettől, és ürülni kezd belőlünk, elárasztja testünket a kortizol, más néven stresszhormon. Ez okozza a levertséget, a fáradtságot, a szomorúságot. Így hát, hogy ezt elkerüljük, egyre többet és többet kell innunk. Ez már akár egyszeri ivás során is előfordulhat, különösen, ha az asztaltársaság többi tagja sem foglalkozik a mértékletességgel. 

A dinorfin nevű hormon még a kortizonál is rosszabb, ugyanis nemcsak pár óra, hanem egyetlen átmulatott éjszaka után néhány hétig is tarthat, mire kiürül a szervezetből. Ezalatt több kárt okoz, mint amennyit az a fél óra eufória megér, ugyanis folyamatos rossz kedvet és szorongást okoz. Ha pedig szabadulni szeretnénk ettől az érzéstől, sokszor esünk abba a csapdába, hogy kutyaharapást szőrivel szeretnénk megoldani: még iszunk, hogy késleltessük azt a hatást, amelyet az alkohol kiürülése során keletkező két stresszes hormon okoz nekünk. 

A depresszió ezek alapján már könnyen beazonosítható forrásból jön: iszunk, hogy jól érezzük magunkat, de ennek ára van, amit meg kell fizetni: a rossz közérzet. Tehát még iszunk, hogy elodázzuk a rosszkedvet, ami persze nem elkerülhető, csak egyre nagyobbá válik, mi pedig függővé válunk az egész folyamattól, és ha nincs szerencsénk és valaki, aki segít, és akire hallgatunk, tehetetlenül belezuhanunk a depresszióba. Aminek aztán valamiért megint csak az ivás lesz a megoldása. 

Így talán érthetővé válik a keserű, nyakatekert logika, amit a kis herceg az iszákos bolygóján oly csodálkozva hallgatott: Mit csinálsz? Iszom. Miért iszol? Hogy felejtsek. Mit felejtsek? Hogy szégyellem magam. Miért szégyelled magad? Mert iszom. 

Hogyan keveredhetünk ki az ördögi körből? 

Nem törvényszerű, hogy ha valaki alkoholproblémákkal küzd, a gyermeke is azzal fog küzdeni. Nem törvényszerű, hogy ha valaki sokat iszik, többé nincs megállás. Ezek mélyen belénk égett hiedelmek, amelyeket elhiszünk, még akkor is, amikor jobban tennénk, ha újraírnánk a fejünkben lévő történeteket. 

Mert igenis lehetséges, hogy valaki mértéktartóan igyon. Az is lehetséges, hogy ha valakinek alkoholhasználati zavarai vannak (csak hogy ne a megbélyegző alkoholizmus szót használjuk), az a belefektetett idő és energia következményeként tud majd normális életet élni. 

Mindez nem könnyű, sem az érintettnek, sem a hozzátartozónak. Nem segíti a dolgokat a medikális szemlélet, amely sokszor a tünetekre ad kezelést, de a valódi változást nem mindig segíti. 

Ha valaki tényleg akar változtatni az ivási szokásain, és ténylegesen ő akar (más ember nyilván nem tud helyettünk leszokni), akkor több lehetőségünk van. Kezdve a legkézenfekvőbbtől, hogy az orvosunkhoz fordulunk, az alternatívabbakig, mint az Anonim Alkoholisták. De újabban a betegség-orientálttól eltérő szemléletmód is helyet kap az alternatív leszokást segítő megoldásokig. Ilyenek a magán-addiktológusok, akik az esetek nagy részében nem betegség-modellekkel dolgoznak, vagyis nem tekintik örökké alkoholistának, akit egyszer annak bélyegeztek. Vannak ezen kívül online programok is, de egyelőre csak angol nyelven elérhetőek. Akit érdekel a téma, először mindenképpen érdemes beleásnia magát a szakirodalomba, amelyek közül sok magyar nyelven is elérhető. 

Mindez nem könnyű, sem az érintettnek, sem a hozzátartozónak. Nem segíti a dolgokat a medikális szemlélet, amely sokszor a tünetekre ad kezelést, de a valódi változást nem mindig segíti. 

Ha valaki tényleg akar változtatni az ivási szokásain, és ténylegesen ő akar (más ember nyilván nem tud helyettünk leszokni), akkor több lehetőségünk van. Kezdve a legkézenfekvőbbtől, hogy az orvosunkhoz fordulunk, az alternatívabbakig, mint az Anonim Alkoholisták. De újabban a betegség-orientálttól eltérő szemléletmód is helyet kap az alternatív leszokást segítő megoldásokig. Ilyenek a magán-addiktológusok, akik az esetek nagy részében nem betegség-modellekkel dolgoznak, vagyis nem tekintik örökké alkoholistának, akit egyszer annak bélyegeztek. Vannak ezen kívül online programok is, de egyelőre csak angol nyelven elérhetőek. Akit érdekel a téma, először mindenképpen érdemes beleásnia magát a szakirodalomba, amelyek közül sok magyar nyelven is elérhető.

Forrás: vavo.hu | Teljes cikk itt

További cikkek

Népszerű termékeink