Hetven éve eltűnt épületek bújtak elő a Belváros közepén

Hetven éve eltűnt épületek bújtak elő a Belváros közepén

A Podmaniczky tér nevét hallva a legtöbbeknek jó eséllyel semmi sem jut eszébe, pedig a Bajcsy-Zsilinszky út melletti fekvésének köszönhetően az már hosszú évtizedek óta a főváros fontos köztere: innen közelíthető meg a hármas metró Arany János utcai megállója, a mozgólépcsőktől pár lépésnyire pedig a 72-es, illetve 73-as trolibuszok végállomását érhették el az utazók. Befellegzett az Arany János utcai trolivégállomásnakA Podmaniczky teret felújítják, parkosítják. Az eddig hajléktalanok és galambok által lakott, a megállóhoz csapott büfék illata által dominált terület tavasszal „valóságos városi ligetté” alakul – jelentette be januárban Belváros-Lipótváros önkormányzata, hozzátéve: a trolik végállomását örökre száműzik, az Arany János és a Bank utcák egyirányúvá válnak, a téren pedig harminc százalékkal – nyolcvankét új fa ültetésével – növekszik a zöldfelület. A kétségkívül hangzatos leírás, illetve az „egyedi tájépítészeti megoldásokkal és utcabútorokkal”, új közvilágítási rendszerrel, valamint „magas minőségű természetes lapkő burkolattal” való frissítés ígérete ellenére a Vörösmarty tér megújulásával egy időben történő átépítés színvonala – az elmúlt évek hasonló, valódi zöldterületek helyett inkább térkőerdőt adó munkálatainak fényében – minimum kérdéses. Milliárdokból újítják fel azt a teret, ami mellett épül Tiborcz hoteljeA belvárosi Vörösmarty és a Podmaniczky téren augusztus végéig elkészülnek a munkákkal az ígéret szerint. A rég nem működő, 1983-ban állított Csorgó, illetve a rendszerváltás után itt felállított Podmaniczky Frigyes-szobor (1991) felújításával járó munkákhoz előbb természetesen rombolni kell: az aszfaltréteg feltörése után értelemszerűen talajcserére kerül majd sor, ehhez azonban néhány méter mélységig kell ásni. A négy éve már Kisközgépként emlegetett Penta által 1,16 milliárd forintból végzett munkák megkezdése után hat héttel a projekt épp itt tart, a rombolásnak azonban meglepő hozadékai is vannak: előkerültek ugyanis a Budapest ostroma során megsérült, később pedig lebontott házak alapjai, melyekről hét évtized alatt már mindenki megfeledkezett. A Bajcsy-Zsilinszky út felé néző, a tér nyugati oldalát jelentő, egymás mellett elég eklektikus képet nyújtó házak szuperül beolvadtak a városképbe, így a legtöbben talán azt sem feltételezik, hogy a Podmaniczky tér csak a XX. század derekának kényszerszülöttje. Pedig így van – a területen hetven évvel ezelőttig ugyanis négy jókora ház állt: Egy 1937-ben kiadott budapesti térkép részlete, kiemelve a nyom nélkül eltűnt tömböt A március 26-án készített fotókon az egykori 26. és 28. számú épületek egykori alapját és pinceszintjének darabjait látjuk, a 30. és 32. még meglévő részletei pedig a metróállomás felszíni részének lebontása után bukkannak majd elő a földből: A Központi Statisztikai Hivatal 1945. decemberi kárfelmérése szerint az I. Vilmos német császár helyett ekkor már Bajcsy-Zsilinszky Endre nevét viselő utca páros oldalán egyedül ez a Szent István-bazilikához közeli tömb semmisült meg, szűkebb környezetében pedig csak a szomszédos két lakóház (a mai 34., illetve 36-38.) szenvedett súlyos károkat, de ezeket később helyreállították. Váciból Bajcsy-Zsilinszky A XVIII. század hajnalától Váci útként (az utca folytatása ma is ezt a nevet viseli) ismert útvonal 1879-től Váci körút (más forrásokban Váczi-körút) nevet, 1914-től Vilmos császár út (I. Vilmos német császár emlékére), 1919-től újra Váci körút, 1926-tól pedig másodszorra is Vilmos császár út lett. Az Erzsébet tértől a Nyugati pályaudvar előtti teresedésig tartó út 1945. április 17-én, alig négy hónappal halála után vette fel a nem csak újságíróként, de a nyilas hatalommal szemben ellenálló politikusként is ismert Bajcsy-Zsilinszky Endre nevét. Örökre eltűnt levelek Az eltűnt, a századforduló utáni években lassan egy bank tulajdonává váló házak tökéletesen szimbolizálták a XIX. és XX. század Budapestjét – a széles Váci körút felé hét tengellyel néző, a Neuwelt-átjárót rejtő sarokház Weber Antal (1823-1886) tervei szerint 1875-1876-ban született meg, a Budapestet fotók ezrein megörökítő Klösz György (1844-1913) a millenniumi ünnepségek előtt néhány évvel készült képét látva pedig egy ideális polgári bérház képét nyújtotta: A dór oszlopok közt a millennium körüli években többek közt dr. Brüll Ignác angol konzul (egyben a pesti ügyvéd kamara másodelnöke) tért haza, a házban azonban nem otthonok, de irodák és  valamint a Schvarcz József és Társa cég gép- és szerszámraktárának, néhány évvel később pedig a tűzálló építőanyagokat árusító Deutsch Bertalan chamotte- és agyagárugyár Rt. központjának, a Magyar-Balkán Kereskedelmi Rt. lakberendezési osztályának, az Országos Bérszántó Vállalat Rt.-nek, valamint a „középső és kisebb kereskedők és iparosok hiteligényeinek kielégítése” céljával 1905-ben létrejött Központi Kereskedelmi és Iparbank Rt. első állandó központjának otthont adó épület főbb jegyei a háborúig nem változtak, az 1912-ben már a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. tulajdonába való átvándorlása után folyt, az egész tömböt érintő emeletráépítést, illetve az udvar lefedését azonban nem úszta meg. in: Borászati Lapok, 1898. január 25. Az épület 1945. január 16-án (jó eséllyel társaival egy időben) kapott találatokat, és jórészt kiégett. Ekkor a Magyar Szemle című folyóirat szerkesztősége és kiadóhivatala az első emeleten volt, az itt őrzött értékes kéziratok és levelek azonban a lángok áldozatául váltak. A lapnál dolgozó Bisztray Gyula szerint két héttel a történtek után, február elején járt az udvarban, a pincében lévő, a vacogó lakók által tüzelőanyagforrásként használt irattár maradványai közt még számos érték bújik meg. Megmentette két, közel tíz évvel korábban elhunyt zseni, Kosztolányi Dezső és József Attila egyetlen, a Szemlének írt levelét, valamint a szerkesztőség Babitscsal folytatott levelezésének egy részét. A havonta megjelenő lap elején ígért mutatványszámokra és próbakötetekre hivatkozó József Attila néhány soros üzenetében a szerkesztőség által megszabott, saját költségeiket is alig fedező előfizetői díj mérséklését kérte. Kérésének eleget tettek: a költő a kiadóhivatal személyes felkeresése után megkapta a kivételes esetekben járó ötven százalékos kedvezményt, neve pedig bekerült az előfizetők kartotékjába. A levél Budapest, 1931. február 28. II., Margit körút 46. IV. 3.   A Magyar Szemle t. kiadóhivatalának Budapest   Tisztelt Kiadóhivatal!   Szemléjük különböző számaiban közzétett felhivásaik és leveleik felbátoritanak következő kérésemre: Némileg ismert fiatal iró vagyok, aki szószerint való értelemben napról napra élek. Szemléjükre előfizetni nem tudok, noha benne – ellentétes világfölfogásom dacára – számról számra értékes tanulmányokra találok. Kérem tehát szives értesitésüket, hogy mérsékeltebb és milyen mérsékelt áron nyithatnának számomra előfizetést. Ugy gondolom, hogy kérésem teljesithető.   Ebben az esetben b. válaszukkal együtt a Magyar Szemle cimemre való küldését is várom.   Kiváló tisztelettel József Attila.” A – jó eséllyel a Károly körúton 2005-ben elbontott üzletsorhoz hasonlóan – visszabontott házat a lakók és az üzletek még éveken át nem hagyták el: az 1949-ben itt élő Katz Jakab festék-, illatszer és háztartási cikk-kereskedő otthona alatt működött a Machovits (Mackovits) papíráruszaküzlet, Erős Ervin órásüzlete, Mészáros Vilmos söntése, illetve Kempf Jenő autószaküzlete is. A 2005 őszén lebontott Károly körúti bazársor a hetvenes évek derekán – fotó: Ilyen is volt Budapest Gyilkosság és vérpiros narancsok Az épület jobb oldali szomszédja, a neoreneszánsz Schwarz-ház félköríves nyílásaival, az első emelet medallionfejes erkélygyámjaival és kovácsoltvas rácsaival jóval különlegesebb élmény. Az 1875-1876-ban született ház az alig három évvel korábban az Andrássy út kiépítésére létrejött Sugár úti építővállalat felkérésére 1873-ban érkezett Petschacher Gusztáv (Gustav Petschacher, 1844-1890) munkája, aki a historizmus számos kitűnő példájával gazdagította a hirtelen világvárossá váló Budapestet. Petschacher Budapestje A korán elhunyt mérnök munkái közül kiemelkedik a Kodály köröndre néző négy MÁV-bérház, a Pénzügyminisztérium József Nádor téri tömbje, a Terézvárosi Kaszinó (az 1909-1911 közt teljesen átépített, Párisi Nagyáruházzá vált Andrássy út 39.) valamint az Andrássy út (Sugár út) számos palotája, így a Schwarz-házzal közeli rokonságot ápoló, mára erősen átépített Andrássy út 106., (1875-1876), a mérnökből előbb belügyminiszterré (1892-1895), majd kereskedelemügyi miniszterré (1903-1905; 1910-1911) vált Hieronymi Károly (1836-1911) villája. Az átadás utáni évtizedben a japán és kínai kerámiák, valamint teát mellett a mindössze tizenkilenc éven át működött amerikai Waterbury zsebóragyár termékeit, a millennium után pedig Frommer Elemér vérpiros narancsokat, déligyümölcsöket és gyarmatárut tartó boltjának (Budapesti Hírlap, 1899. február 25.) áruja gyönyörködtette az utcán sétálókat, vagy épp a házban lakó nyomdavezért, vitéz Falk Zsigmondot. in: Budapesti Hírlap, 1899. február 25. A századforduló után Frommer minden jel szerint Sáfrány Lajosnak adta át a stafétát, aki talán egy tengerentúlon gyilkolt ázsiai férfival, Leon Linggel is találkozott a boltban: in: Ujság, 1909. július 22. A húszas években a Belföldi Fatermelő és Erdőipar Rt-nek, a dunakavics, dunahomok, mozaiklap, cementáru, műkő és uszállyal való szállítás terén érdekelt Egyesült Építőipari és Hajózási Rt.-nek, az Ujlaki Tégla- és Mészégető Rt. központi irodájának otthont adó épület udvarát 1922-ben a Mai Manó Házat is tervező Nay Rezső és Strausz Muki (Ödön) tervei szerint fedték be. Ezt követően a ház további vállalatok – így a Magyar Királyi Állami Vasgyárak Kereskedelmi Képviselete, az autófelszerelési cikkeket árusító Ferró vas és műszaki Rt., majd a háború előtt röviddel a Pantheon Irodalmi Intézet főhadiszállásává vált. Fotó: A nyolcvanéves Pesti Napló ajándékalbuma 1850-1930 A háború persze itt is éreztette a hatását: ennek fényében nem meglepő, hogy 1940-ben már az óvóhelyi berendezéseket, légoltalmi cikkeket, valamint szellőző- és gázszűrő rendszereket gyártó Műszaki és Vegyipari Kft. irodáit is megtalálhattuk volna a kapu mögött, az 1945 utáni évekről azonban már egyetlen lap sem emlékezik meg. Halál és preparált testek A szappangyárát a 30. számú telken 1831-ben megalapító, majd azt a külvárosba költöztető Hutter József megrendelésére Senger János által tervezett, 1865-ben átadott 30-32. egyik felén a megnyitás után alig tíz évvel a francia gőzcséplőgépeket és a kor mezőgazdasági csodákat importáló Bauer J. irodájával, illetve a kor hirdetései szerint ezer preparátummal csábító, péntek délutánonként csak hölgyek számára nyitva tartó Willardt anatómiai múzeummal csábította az embereket, a következő évtizedek azonban nem tartogattak rendkívüli meglepetéseket: 1891-ben a 32.-ből átköltöző Mumme Anna virágkereskedése, a századforduló körül pedig a boltját a szomszédos épületben megnyitó Frommer Elemér cégközpontja, Hadi Jakab férfidivat-kereskedő, valamint az 1903-as érkezése után röviddel kirabolt Schlesinger J. és Társa bankház foglalta el itt a helyét. in: A Hon, 1876. január 8. Az épület 1906-ban került a 32.-ből induló Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság tulajdonába, hiszen a társaság vezetői sejtették, hogy rövidesen újabb irodaterekre lesz szükségük. Így is történt: három évvel később megindultak az utcáról alig felfedezhető átépítések, az első világháború előtt pedig újabb két emelet került a házra. A tulajdonosváltást követő hónapok nem voltak túl zökkenőmentesek: az épülethez korábban örökség útján hozzájutó előző tulajdonos, Hutter Tivadar ugyanis megtartotta itteni lakását, testvére a következő évben történt halála – az idős férfit elütötte a Bajcsy-Zsilinszky úton egészen 1980-ig közlekedő villamosok egyike – azonban olyan mély depresszióba taszította, hogy 1907. májusában végül egy forgópisztollyal végzett magával. A Hutter szarvas szappan Berény Róbert által tervezett reklámplakátja – Fotó: Pest-Buda Aukciósház Biciklizni a széf mellett A 32. történetének első szakasza ennél jóval érdektelenebb volt, lakói közül azonban kiemelkedett a kor számos magyar építésze, köztük Ybl Miklós (1814-1891) több épületének – így a Várkert Bazár, az Egyetemi Könyvtár, illetve a ma a Corvinus Egyetem által használt Fővámház –, valamint a 26. számú ház kivitelezőjeként a város egyik legtehetősebb polgárává vált Wechselmann Ignác (1828-1903), aki 1877-től biztosan itt is lakott. 1884-ben a német trónörökös ő császári fenségének legmagasabb elismerésével kitüntett gyógyfükivonatu mell-pasztillákat áruló Strausz Béla főraktára volt itt – Fotó: Budapesti Hírlap, 1884. október 20. A házat az 1890-es évek hajnalán vette át a frissen megszületett Magyar Kereskedelmi Rt., majd lebontatta, helyén pedig Freund Vilmos tervei szerint 1894-re létrejött a főváros egyik legszebb, homlokzatán a Párizsból épp hazatért, mindössze huszonhárom éves Ligeti Miklós (1871-1944), a városligeti Anonymus alkotójának szobrait viselő bankháza. Az első világháború éveire a teljes tömb a bank tulajdonába került, ami 1920-ban Angol-Magyar Bank Rt.-re változtatta a nevét. A tömb jobb szélén az 1894-ra megszületett Freund-féle központi épület. – in: A nyolcvanéves Pesti Napló ajándékalbuma 1850-1930 A magyar impresszionista szobrászat egyik vezéralakjaként a város tucatnyi pontján nyomot hagyó Ligeti az Ókori kereskedelem és a Reneszánsz kereskedelem szoborcsoportját nem a megrendelő, hanem az építész kérésére faragta ki: előbbi egy rabszolgatartót, utóbbit pedig egy velencei kalmárt ábrázolt. Mindkét alakot egy fiú és egy lány kísért: A két szobor mestergipszének képe Prohászka László Ligeti Miklós-monográfiájában A lakó- és irodaházként használt, luxushotelnek is beillő óriás a századelőn több kisebb átalakítást, illetve bővítést ért meg, utcaképe azonban egészen a háborúig nem változott. Óriási tereiben nem csak a bank, de a szuper nevű gőzcséplőgarnitúrákat, gőzgépeket és szalmakazalozókat gyártó magy. kir. államvasutak gépgyárának vezérügynöksége, illetve a Magyar Kir. Kereskedelmi Múzeum tudakozó-osztálya és kereskedelmi szakkönyvtára, de az egyre nagyobb őrületté váló kerékpározás elterjedését elősegítő Müller Dávid „legelőkelőbbként” reklámozott téli és nyári kerékpáriskola fedett, légfűtéses oktatóterme. A kerekezésnek rövid idő után sajnos vége szakadt, és a könyvtár is elköltözött, a cégek megjelenése azonban a második világháború éveiig sem szűnt meg: a Magyar Királyi Sójövedék Vezérügynöksége, a Szegedi gyujtóárugyár (később Szikra Magyar Gyujtó Gyárak Rt.), a Német-Magyar Kereskedelmi Kamara, a Steaua Magyar Kőolaj Rt., a Nagybátony-Ujlaki Egyesült Iparművek Rt., majd a gróf Bethlen Istvánt és báró Hatvany Endrét is soraiban tudó Magyar Föld részvénytársaság neve tűnt fel a kapu melletti táblákon. Az ház a szomszédjaihoz hasonlóan jórészt kiégett, az iratanyag jó része pedig megsemmisült, de a bank a romeltakarítás, illetve a minimális helyreállítási munkák után továbbra is fogadta az ügyfeleket, sőt, a rendelkezésére álló teret más vállalatokkal, így a Fűszerpaprika Termeltető és Feldolgozó Nemzeti Vállalat csomagolóüzemével és raktárával, valamint a nem kevésbé jól hangzó Ipari Fakelléktermelő Nemzeti Vállalat központi irodájával osztotta meg. Az 1945 után újra Angol-Magyar Bank Rt.-ként működő vállalatot végül 1949 végén államosították, neve pedig örökre eltűnt az utcákról. Érdekeltségei, illetve tulajdonai számos esetben ennél is rosszabbul jártak: az 1911-ben született Dózsa György úti Park Szanatórium (Komor Marcell és Jakab Dezső), Budapest egykor legmodernebb gyógyintézete 1945-ben romhalmazzá vált, megmentése pedig egyetlen pillanatra sem merült fel az illetékesekben. Helyén 1948-ban a SZOT székháza, annak lebontása után pedig Erick van Egeraat utca felé dőlő homlokzatú ING-székháza született meg. A bank, ami lassan felfalta a tömböt A Baross Gábor kezdeményezésére 1890-ben Magyar Kereskedelmi Rt. néven alakult vállalat célja a balkáni régióval, valamint a (korban némiképp szokatlan módon a) fiumei kikötőn át a tengerentúli országokkal való kereskedelem segítése volt. A cég néhány év alatt igazi sikertörténetté vált, 1910-től pedig bankházként is megpróbált helytállni az egyre viharosabbá váló európai helyzetben. A profilbővítéshez névváltás is járt: a következő tíz évben Magyar Bank és Kereskedelmi Rt., 1920-tól pedig a nagy-britanniai tőzsdeérdekeltség miatt Angol-Magyar Bank Rt. néven futó vállalat a trianoni döntés okozta hirtelen gazdasági törés, illetve a nagy gazdasági világválság ellenére is stabil maradt: Budapest tizenkét, vidéken pedig tíz fiókot üzemeltettek, emellett pedig számtalan magyar gyárban rendelkeztek komoly érdekeltségekkel.   A második világháború kitörése után a nevet az 1910-től használtra módosították, de a lépést a háború után megbánták, így 1945-1949 közt újra Angol-Magyar Bank Rt.-ként működtek – írja a Magyar Nemzeti Levéltár vonatkozó oldala. Az öt alagutas Arany János utcai, első látásra talán unalmasnak tűnő metróállomás és a tér eddigi képe 1982-re született meg, jóval érdekesebb volt azonban annál, hogy szó nélkül elmehessünk mellette: ennél a felszíni épületnél alkalmaztak ugyanis először fehér tűzzománc párkányt. A téren elhelyezett pavilonok, padok és szobrok néhány évre talán jó hangulatot kölcsönöztek a foghíjteleknek, a helyzet azonban az elmúlt évekre egyre kezelhetetlenebbnek tűnt. Reméljük, a most születő park ennél barátságosabb lesz, és néhány év múlva nem a sérült gyeppel szegélyezett, törött térkőerdőn kell majd átsétálnunk. Fotók: Fortepan/Wikimedia Commons, kivéve a külön jelzett képeket

Forrás: 24.hu | Teljes cikk itt

További cikkek

Népszerű termékeink