Pálinka

A magyaroknak a törkölypálinkát nem kell bemutatni, hiszen ez is egy kuriózum kishazánkban. A törköly története egészen a 17. századig nyúlik vissza, napjainkban pedig az egyik legkedveltebb és legrégibb pálinkafajtát készítik belőle.  A törkölypálinka, akárcsak maga a pálinka eredetvédett ital, magyarországi eredetvédelmét egy európai uniós rendelet garantálja, ahogyan törvényileg az is meg van határozva, hogy mit lehet törkölypálinkának hívni. Mi magyarok pedig végtelenül büszkék vagyunk a törkölypálinkára, amit az is bizonyít, hogy a legnevesebb pálinkaházak kínálatában biztosan találunk belőle.

Törkölypálinka de mi is az?

Bár sokan ittak már törkölypálinkát, ennél jóval kevesebben tudják, hogy valójában miből is készül, és egyáltalán honnan ered a készítése. És, ha már a készítésénél tartunk, azt sem árt tudni, hogy pontosan hogyan is készül, különbözik a hagyományos pálinkafőzéstől? Nos, a következőkben ezekre a kérdésekre keressük a válasz. De kezdjük az elején, mi is az a törköly?

Minőségi pálinka aminek Magyarországon kultusza van, hiszen ez egy hagyományosan magyar rövidital. Egy eredet védett gyümölcspárlatról van szó, tehát, ha pálinkát kortyolunk, akkor az csak Magyarországon, illetve még négy osztrák tartomány készülhet, máshol nem. A pálinka fogalma a 2000-es években szilárdult meg a Pálinka törvénynek és az eredetvédelemnek köszönhetően. A 17. században még égetett szeszt jelentett, ám a mai pálinkák már gyümölcsből, törkölyből, borseprőből vagy borból készülnek.

Mi, magyarok büszkék is vagyunk a Magyar pálinka kifejezésre, viszont azt kevesen tudják, honnan is indult a pálinka története, és hogyan is lett nemzetközileg ismert és elismert rövidital. A készítését már jóval többen ismerik, ahogyan a legnevesebb márkákat is. Lássuk is, honnan származik a pálinkakészítés tudománya, és mennyit változott a pálinka az elmúlt évszázadok során. És persze arra is keressük a választ, hogy melyek a legjobb pálinka márkák és legkedveltebb ízek hazánkban, ha pálinkáról van szó.

Pálinka történelem

Sokan úgy gondolják, hogy a pálinka a magyar szeszfőzés kialakulásával egy időben jelent meg, de ez nem egészen van így. A pálinka kifejezés a 17. században jelent meg, de az első bordesztillátumokról már a 12-13. századból is vannak feljegyzések, melyet gyógyszerként használtak. Az élvezeti szeszfogyasztás elterjedése hazánkban a 15. századra tehető. A pálinka a 17. században még nem egészen azt jelentette, amit manapság, ugyanis a gabonapárlatokra is használták ezt a kifejezést, nemcsak a gyümölcspárlatokra.

Az évszázadok során felváltotta az „égettbor” kifejezést, amit a párlatokra használtak. Egészen a 21. századig minden égetett szeszt pálinkának neveztek, függetlenül attól, miből készült. Régen magyar pálinkafajtának tartották a gabonapárlatokat, a seprőpárlatokat, de még a burgonyapárlatokat is. A 20. századra a különböző égetett szeszek saját elnevezést kaptak hazánkban is, és csak a törkölypálinka, a „seprőpálinka” és a gyümölcspálinka, illetve a gyümölcspálinka-utánzat viselhette a pálinka nevet.