Pálinka

A birs vagy más néven birsalma egy érdekes gyümölcs, ami bár a körtére hasonlít, mégis inkább alma, amelyet elsősorban lekvárok, szörpök és gyümölcslevek készítésére használnak. Pedig pálinkának is tökéletes alapanyag, amire a pálinkafőző mesterek is rájöttek, és az elmúlt években egyre inkább elterjedt a birspálinka készítése.

Birsalma pálinka, miért olyan népszerű manapság?

A legnevesebb pálinkaházak kínálatában megtalálható a birs vagy birsalma pálinka, de a kisebb főzdék esetében is találhatunk ilye italt. De mit is kell tudnunk a birspálinkáról, magáról az alapanyagról és a készítésének módjáról?

A következőkben arra keressük a választ, hogy miért is olyan népszerű a birsalmapálinka, és mely hazai pálinkaházak kínálják ezt a különleges pálinkatípust. De kezdjük is az elején, a birsalmával.

Minőségi pálinka aminek Magyarországon kultusza van, hiszen ez egy hagyományosan magyar rövidital. Egy eredet védett gyümölcspárlatról van szó, tehát, ha pálinkát kortyolunk, akkor az csak Magyarországon, illetve még négy osztrák tartomány készülhet, máshol nem. A pálinka fogalma a 2000-es években szilárdult meg a Pálinka törvénynek és az eredetvédelemnek köszönhetően. A 17. században még égetett szeszt jelentett, ám a mai pálinkák már gyümölcsből, törkölyből, borseprőből vagy borból készülnek.

Mi, magyarok büszkék is vagyunk a Magyar pálinka kifejezésre, viszont azt kevesen tudják, honnan is indult a pálinka története, és hogyan is lett nemzetközileg ismert és elismert rövidital. A készítését már jóval többen ismerik, ahogyan a legnevesebb márkákat is. Lássuk is, honnan származik a pálinkakészítés tudománya, és mennyit változott a pálinka az elmúlt évszázadok során. És persze arra is keressük a választ, hogy melyek a legjobb pálinka márkák és legkedveltebb ízek hazánkban, ha pálinkáról van szó.

Pálinka történelem

Sokan úgy gondolják, hogy a pálinka a magyar szeszfőzés kialakulásával egy időben jelent meg, de ez nem egészen van így. A pálinka kifejezés a 17. században jelent meg, de az első bordesztillátumokról már a 12-13. századból is vannak feljegyzések, melyet gyógyszerként használtak. Az élvezeti szeszfogyasztás elterjedése hazánkban a 15. századra tehető. A pálinka a 17. században még nem egészen azt jelentette, amit manapság, ugyanis a gabonapárlatokra is használták ezt a kifejezést, nemcsak a gyümölcspárlatokra.

Az évszázadok során felváltotta az „égettbor” kifejezést, amit a párlatokra használtak. Egészen a 21. századig minden égetett szeszt pálinkának neveztek, függetlenül attól, miből készült. Régen magyar pálinkafajtának tartották a gabonapárlatokat, a seprőpárlatokat, de még a burgonyapárlatokat is. A 20. századra a különböző égetett szeszek saját elnevezést kaptak hazánkban is, és csak a törkölypálinka, a „seprőpálinka” és a gyümölcspálinka, illetve a gyümölcspálinka-utánzat viselhette a pálinka nevet.